“Üdvözlöm! Nem tudom, így levélben tudna-e nekem tanácsot adni…?

A problémám:
Én egy 35 éves életvidám férfi vagyok. Két gyermek apukája, és egy kellemes családi életet élek. A munkámban sikeresnek mondhatom magam, anyagi dolgaim is elfogathatóak.
Már régóta nem dohányzom, azóta elektromos cigit szívok, amiben a nikotint magam keverem. Pont ezzel történt, és kezdődött a “bajom”:
A múlt hónap 13-án, ahogy kevertem a cigimbe az anyagot, véletlenül a tömény nikotinos tűt magamba szúrtam. Nikotint nem nyomtam magamba, mint később kiderült, de akkor azt hittem hogy igen. Gyorsan megnéztem a neten, mit írnak a nikotin mérgezésről. Hát semmi jót. Azt olvastam, hogy ellenszere nincs: …halál!
Ekkor azt hittem megőrülök. 2-3 óra hosszáig úgy voltam vele, hogy biztosan meghalok! Ráadásul az eset után 2 órával indultunk kocsival Hannoverbe a főnökeimmel, ami már alapból is feszélyezett, nem hogy így, hogy azt hittem meg fogok halni!
Az egész oda utat szinte végig aludtam, az idegi kimerültségtől enni sem tudtam. Másnap már jobban voltam, mivel akkorra már biztos voltam abban, hogy nem oltottam be magam. Mert hogy: túléltem. Harmadnap már még jobban voltam, a negyedik napon jöttünk haza, akkor pedig már semmi bajom sem volt.
Akkor este már otthon aludtam, és reggel mikor felkeltem, utána nem sokkal egy iszonyú gyomorideg jött rám. Nem tudtam magammal mit kezdeni, azt gondoltam, hogy biztosan a történtek most jönnek ki rajtam. Aztán társultak a dologhoz “buta”gondolatok: pl. biztosan pszichés beteg leszek, majd gyógyszerekkel benyugtatóznak, nem tudok úgy élni mint eddig stb…. És ezek csak gerjesztették egymást. Ez tartott kb 2 napig, utána elmúlt, vagyis átalakult furi szívdobogásokká, mint mikor megijed az ember. Ez rossz érzés, de nem olyan rossz mint előtte.
Ekkor esténként másfél hétig bevettem egy fél szem xanaxott (100 kiló a súlyom), és egyszer csak elmúlt. Akkor a gyógyszert is abba hagytam (szerintem nem a szer hanem a körülöttem levő emberek hatására lettem jól.) Eltelt kb még két hét, és csak nagyon ritkán szinte észrevétlen tompa szívdobogást éreztem, vagy semmit.
És most a “balesetem” után egy jó hónappal – tegnap este lefekvés után – rám tört megint az az erős ijedtség, szívdobogásos érzés, és nem is tudtam elaludni sem. Rohamszerű volt. Előtte néztem egy felkavaró filmet lehet, hogy nem kellett volna, mert ez is kiválthatja?
Azóta nem volt olyan érzésem, csak viszonylag sokat gondolok rá, hogy el fog-e múlni, és e miatt van egy olyasmi érzésem mint anno vizsgák előtt.
Nagyon sokat segítene, ha megírná, hogy ez “normális” dolog, ami velem történik, vagy már mindig így lesz. Nem félek vissza gondolni az esetre, a cigit is ugyan úgy szívom, és sok mindenkinek elmeséltem az esetemet. Talán most egy kicsit jobban megijedtem, hogy megint előjött.
Mire számíthatok?
Normális reakció ez?

 

Kedves Levélíró!
A leírt rohamok pánikrohamok. Az első eset másoknál is általában egy hasonlóképpen véletlenszerű, de sokkoló eseménnyel kezdődik, és másoknál is az erősíti fel őket, hogy megijednek a felerősödésüktől. A halálfélelem sokkolóan erős érzései és testi reakciói a későbbiek során ismét feltörhetnek olyan helyzetekben is, amik valamilyen vonatkozásukban hasonlóak a sokk körülményeihez. Még akkor is, ha ezek a helyzetek nem veszélyesek, és az előzmények nélkül egyébként semmi jelentőségük sem lenne.
A pánikrohamot előidéző gondolatok között mindig felfedezhető valamilyen helyrehozhatatlan testi vagy lelki károsodástól való pánikszerű ijedtség, ami leggyakrabban – de nem minden esetben – a halálfélelem.
A háttérben azonban mindig mélyebb okok húzódnak. Ezek az életmóddal, életvezetéssel kapcsolatosak, ahol a pánikszerű rohamokat elszenvedők pedig általában nem élnek át problémát. A tünetben ezek a mindennapok során át nem élt, és mégis felhalmozódó élmények álomszerűen összezsúfolódva és felerősödve jelennek meg. A leírtak alapján ez Önnél a munkájában átélt vizsgadrukkal lehet feltételezhetően összefüggésben.
A tünetek spontán is elmúlhatnak a rohamok mélyebb megértése, vagy az életvitelben bekövetkező változások miatt. Nagyon jól tette, teszi, hogy beszélt, illetve beszél a történtekről a másoknak is, barátoknak, Önhözt közel állóknak, mert ez nagy mértékben elősegíti a feldolgozási folyamatokat, a sokkoló élmények lelki hatásainak gyógyulását.
Gyakran azonban pánikbetegség is kialakulhat, és ilyen esetekben külső segítségre, pszichoterápiára van szükség. A nyugtató önmagában soha nem oldja meg a problémát, a megoldáshoz előbb utóbb szükség lesz egy változásra, vagy arra, hogy mélyebben megértsük a bennünk lezajló folyamatokat.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly

Irtzl Karoly