“Kedves Irtzl Károly! Szeretnék Öntől tanácsot kérni!

Van egy 3 éves kislányom, akit mindenki nagyon szeret. Nagyon barátságos, aranyos kislány!
A nagynénémnél vettem észre olyan dolgokat, amik nagyon zavarnak: (Neki nincsenek gyermekei)
Állandóan ölben tartja a kislányomat, mindig puszilgatja, simogatja, nem úgy viszonyul hozzá, ami szerintem egészséges lenne, mellkasára fekteti…, stb. Ha ő is velünk van, és meg szidom a gyermekemet valamiért, akkor rögtön megöleli, simogatja, így a lányom nem is fogad olyankor szót, amikor nagynéném is jelen van. Volt, amikor pár napot töltött náluk a kislányom, és amikor hazajött nem bírtam vele, nem fogadott szót…, pár nap kellett,mire újra úgy viselkedett, ahogy megszoktuk tőle. Amikor a kislányom nála tartózkodik, ölbe veszi, állandóan eteti, …és a kislányomnak is mindig puszilgatnia, ölelni kell őt. Több alkalom is volt, amikor én is jelen voltam, és hallottam, hogy anyunak szólította, és ő ezt hagyta, nem szólt semmit, amikor én kiigazítottam, hogy nem az anyukád, az én vagyok, erre az volt a válasz, hogy féltékeny vagyok, a kislányom kicsi még, nem baj, ha véletlenül másnak is anyát mond. Nemtetszésemet több dolog végett is szóvá tettem többször, de erre az lett a válasz mindig, hogy féltékeny vagyok, ez nem normális.
Már ott tartok a férjemmel együtt, hogy talán nem is szabadna nélkülünk a gyermekünket náluk hagyni.
Mit tegyünk? Jól látjuk a helyzetet?”

 

Kedves Levélíró!

Az olvasottak alapján nekem is az a benyomásom alakult ki, hogy a férjével jól látják a helyzetet. Az a kapcsolat, amit az Ön nagynénje a kislánnyal kialakít, megnehezíti az egészséges anya-gyermek kapcsolat fenntartását. Úgy tűnik, hogy nem tudja elfogadni, hogy neki csupán kisegítő szerepe van ebben a kapcsolatban, és tudattalanul ő az, aki rivalizál Önnel, és a személyes feldolgozatlan érzései miatt valószínűleg nehezére esik alárendelni a véleményét és a hozzáállását.

Véleményem szerint már 3 éves korban is hasznos, ha esetenként jókedvűen és barátságosan kijavítjuk a gyermeket. Ha az egy ilyen fontos fogalmat mint anya, vagy apa véletlenül rosszul használ. Ami egyébként teljesen természetes ebben a korban, és alkalmanként elő szokott fordulni. Ha ebben, vagy más az Önök számára fontos kérdésben a nagynénje nem tudja megérteni, és magáévá tenni az álláspontjukat a gyermek nevelését, tanítását illetően, akkor én is azt javaslom, hogy praktikusan bármekkora segítséget is jelent, egyelőre inkább kerüljék, hogy rábízzák a kislányt.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly
pszichológus

Irtzl Karoly