“A fiam 29 éves, és megterhelő, stresszes helyzetekben bepánikol,

nem tud helyt állni. Ilyenkor, mint pl vizsgaperiódusban, nem bízik önmagában (máskor sem túlzottan), attól fél, hogy nem fognak sikerülni a vizsgák, és beindul benne egy önmarcangoló gondolkodási folyamat, amely miatt  pszichikailag teljesen kimerül, és semmit sem tud csinálni, alig képes valamit is felmutatni, holott azért tudja, hogy többre képes. Ez zenei pályafutását is nagymértékben megnehezítette, s az utóbbi időben meg is akadályozza.
Mit tehetne ennek áthidalásáért, azon kívül is, hogy pszichoterapeutához fordul?”
 .
 .
Kedves Levélíró!
Amit a fia a pszichoterápián kívül tehet – annak érdekében, hogy a szereplési képességeit fejlessze, az az, hogy tudatosan megkeresi azokat a teljesen különböző helyzeteket, ahol szerepelhet. Nagyon sok kis könnyű helyzettel lenne jó kezdeni, és fokozatosan haladni a nagyobb kihívások felé.
 
Üdvözlettel,
Irtzl Károly

Irtzl Karoly